Cházár András életének rövid története

Cházár András 1745. június 5-én született Jólészen, elszegényedett nemesi család gyermekeként.
Jogásznak készült. Kiváló képességű diák lehetett, mert Késmárkon és Eperjesen, tandíjmentességet élvezett, ami szorgalmának és tehetségének volt köszönhető.
Tanulmányai befejezése után, híres ügyvéd lett, olyan ügyvéd, aki a szegényeket díjtalanul képviselte. Korának felfogására jellemző, hogy a környék lakóssága, sikereit természetfeletti erőnek tulajdonította.
Harcos természetét, igazi magyarságát bizonyítja, hogy amikor II. József kötelezővé tette a német nyelvet, ő bezárta irodáját, és soha többé nem vállalt peres ügyeket.
Gazdálkodni kezd, de ezt sem a szokásos módon teszi. Új növényeket, új földművelési módokat alkalmaz, melyekkel megsokszorozza a termést.
Szelleme eközben sem nyugszik. Olvas, cikkeket, tanulmányokat írt. Elfogadja azokat a törvényeket, melyek a magyar nép érdekeit képviselik.
Gömör vármegye elöljárói főjegyzővé választják. De ekkor sem szűnik meg bírálni az uralkodó neki nem tetsző intézkedéseit.
II. József halála után abban reménykedik, hogy II. Ferenc császár, (megkoronázása után
I. Ferenc király) észérvekkel befolyásolható lesz, ezért megírja “Esedező levél” című írását, melyben 44 pontban foglalja össze javaslatait, mely a jobbágyok sorsának emberivé tételét tartalmazza.
1800. márc. 1-én felesége Semberi Terézia meghal. Keserűségében csak egy gondolat foglalkoztatja: Mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem.
Barátja Magda Pál Bécsbe küldi Cházár Andrást. Ekkor indult el az a nagyszerű szervező munka, melynek eredményeként 1802. aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján megnyithatta kapuit az első magyar siketnéma intézet.

A megnyitó ünnepségen, nem sok szót pazarolnak az alapító érdemeinek elismerésére. Ennek ellenére 1804-ben ismét adakozásra szólítja fel az ország lakosságát.
Schwarczer Antal, az egyik első tanár, az intézet keletkezéséről szóló művében, meg sem említeti Cházár András nevét, pedig személyesen is ismerte őt.
Elhagyatottan, boldogtalanul, mindenki által elfeledve halt meg: 1816. január 16-án. A népi monda szerint, már életében az ördög cimborájának tekintették, mert magányos olvasása elütött az akkor szokásos kedvteléstől.
Temetése napján 1816. február 1-én olyan szörnyű vihar támadt, amilyet még az akkori öregek sem láttak. A vihar okozta károkért természetesen Cházár Andrást okolták. Ezért sírjára mindig félelemmel teli borzongással néztek.
Amikor sírboltja elkorhadt, bementek oda és babonás félelmükben csontjait szétszórták, hogy a jégverést, dögvészt, veszedelmet kiűzzék falujukból.
Ma már a gyógypedagógia megbecsüli.

1902-ben, az intézet alapításának 100 éves évfordulóján nagyszabású ünnepséget szerveztek, 1990-ben az intézet felvette alapítója nevét, a tanulók minden évben koszorút helyeznek az iskola udvarát díszítő Cházár szobor talapzatára, ezzel is fejezik ki hálájukat tettéért.

Leírás: \\CHAZARSERVER\weblap\tortenetunk\kepek\Chazar1.jpg
Szeptember 24-e minden évben a siketek világnapja, amely napon szintén megemlékeznek a hallássérültek az anyaiskolában Cházár Andrásról.

Jólészen (Szlovákiában) szülőházát átalakították templommá, a ház falára márványtáblát tettek, mintegy bocsánatkérésül babonás őseik tettéért.